– Emberek, Pesten jártam! És mit láttam? Épül, de még milyen szépen épül az új Fradi stadion! – törte rá az ajtót a Zsibbadt brigádvezető nagyközönségére, repesve a boldogságtól, és nem kevés szesztartalmú italtól Snájdig Pepi.

A bent ülők pontosan tudták, hogy Snájdig vérében még az alkoholnál is több zöld vér folyik. Ezért néhány percig udvariasan tapsikoltak az összes kezükkel, és csak ezt követően jegyezte meg halkan, ámbár eléggé érthetően Smúz apu, hogy szerinte válságos időben igencsak luxus Fradi pályára költeni tízmilliárdokat.

– De ezt nem csak én mondom, ezt harsogja az egész ellenzék! – kiabálta menekülés közben, megosztván az elhamarkodott kijelentés felelősséget Smúz úr, majd úgy eltűnt a budi ajtó mögött, mint tenni szokta bizonyos szürke szamár korlátozott (köd…) látási viszonyok idején.

– Maga meg mit üldözi szegény Smúz aput? Igenis, azt a 30 milliárdot költhetnék másra is. Egyébként pedig a Fradi pálya építése soha nem látott pazarlás – motyogta Link Egon, akit 2 hónapos korában 4x100 évre felmentettek tornából.

– Link úr, magát érdeklik a tények, vagy tökéletesen elégedett, ha kitömik demagógiával? – érdeklődött udvariasan Belami, miközben letörölte szájának szegletéről a sörhabot. – Mivel úgy tudom, hogy ha nagy nehézségek árán is, de a nyolc osztály mégiscsak elvégezte, föltételezem, talán igen. No, akkor figyeljen! A Fradi stadion nem 30 milliárdba kerül, hanem 13,5 milliárdban. Eddig érthető?

– Érthető, de akkor is sok – válaszolta Egon egy szemetes kuka mögé bújva.

– Sok? Na, akkor folytatom. Ebből a 13,5 milliárdból az építtető cégek adó és járulék formájában 38 százalékot befizetnek az államnak. Mivel az állam eladja a stadion előtti telket is, nem kevés pénzért, a végén összesen maximum 4-5 milliárdból lesz egy olyan stadionja a fővárosnak, aminek csudájára járhatunk – magyarázta Belami. Majd hozzátette: – Tudom, hogy Link úr agya nem éppen egy légyfogó papír, de ennyi információ talán még a maga fejében is megragad.

– Egyébként meg, ha tudni akarja mi a pazarlás, elmondok magának egy igaz mesét. Egyszer volt, hol nem volt, de volt sok ember, aki úgy döntött 4-es metró kell Budapestre. Mert hogy Budapestre minden kell, mégiscsak fő a város. Meg is kezdődött az építkezés 2004-ben, amikor azt mondták, az egész program csupán csak 195 milliárdba fog kerülni, és 2008-ban már utazhat a boldog nép ezen a csudavonalon. Akár még én is, hiszen az én adóm éppen úgy benne van, mint a magáé lenne, ha egyszer is fizetett volna ilyet…

– Na ne személyeskedjen, hanem folytassa…

– No, kérem alássan, ez a metró persze 2008-ra nem készült el, de akkor már azt mondták az illetékesek és okosak (mert az illetékesek mind okosak, naná…), hogy 2010-re tutira elkészül, de akkor bizony nem 195 milliárd, hanem 353 milliárd lesz a végösszeg. Kérdem én, a különbség hány Fradi pálya ára?

– Maga csak ne kérdezzen, hanem meséljen – lett egyre izgatottabb a Zsibi népe az irgalmatlan összegek hallatán. No meg tudva, hogy a Tisza-parti Panel Pál lakótelep útjainak kátyúzására momentán 7 forint 30 fillér sem jut.

– Ahogy parancsolják. Szóval a 4-es metró, ahogy az kell, 2010-re sem lett kész, viszont kapott a nép egy újabb időpontot: 2012 vége, és egy újabb árat: 452 milliárd. Hozzávetőleges adathalmozásként megjegyzem, a minap olvastam az Interneten, hogy Madrid tartomány közlekedési és infrastrukturális tanácsadó testülete 2008-ban azt nyilatkozta, hogy egy 7 kilométeres metrót három év alatt, 96 milliárd forintból tudnának elkészíteni, vagyis 12,7 kilométer, amekkora a pesti 4-es metró lenne, 137 milliárd forintba kerülne. Bukarest meg 16 kilométeres, 19 állomásos vonalat tervez építeni a 4-es metró költségének feléért.

– És honnan tudja, hogy ott nem lesz drágább? – vonogatta a vállát Mell Linda.

- Nem tudom. De nem is érdekel. Engem momentán az jobban izgat, meddig csöpög még az én adómból erre a gigantikus 4-es metróra. Egyébként meg ennyit pazarlásról, Fradi pályáról, és 4-es metróról. Most pedig mindenkit megkérek, fáradjon át a szomszédos patikába idegnyugtatóért – nyelte le az utolsó kortyot Belami.

Majd peckes járásával és üres bukszával zsebében elhagyta a Zsibbadt brigádvezető nagytermét, hogy a nem 4-es járda alig repedezett aszfaltján gyalog haladjon tovább.