Na, uraim, megtelt a repülő, több csapatot már nem fogadnak! – állt fel a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsma asztalától Minek Dönci, és úgy kiáltott bele a cigitörvény óta megtisztult légtérbe, mintha a nemzetközi légiforgalmi szakszervezet bízta volna meg szóvivői feladatokkal.

– Milyen repülő? Mi telt meg? – legyezett az arca elé fordított kézfejével Mell Linda, mintegy jelezvén: Minek Döncinek vagy elgurult a gyógyszere, vagy azt sem tudja, merre lehet olyan gyógyszertár, ahol súlyos agybajára kínálnak orvosságot.

– Biztosra vettem, hogy maga nem érti, mert a világból csak annyit tud, hogy az élet nem más, mint két brazil szappanopera szorozva három véres-kardozós-szexelös krimivel – legyintett Dönci. Majd az égre tekintett, mintha egy felsőbb hatalomtól várna segítséget. De a plafonon csak Béla, a piacról menekült légy bontogatta szárnyait.

– Lindácska, ez már magasabb osztály, nem magának való. Ez ugyanis foci! – kiáltott fel Heveny Béci, és közölte, vagy fél tucat európai válogatottnak kell a világbajnokságról hazarepülni a selejtező első köre után Brazíliából, mert úgy leégett, mint aki a vasöntöde kazánjába jár napozni.

– Olaszország, Anglia, Spanyolország, Portugália, Horvátország, Bosznia...Meddig soroljam még? Meddig? Európa talán felébredhetne már, hogy észrevegye, úgy lemaradt a nagy versengésben, mint sánta puli a négyökrös szekér mögött – legyintett Firnájsz Egon is, aki hazafias kötelességének érezte, hogy mint uniós állampolgár kiálljon az öreg kontinens, meg Józsi csapos pultja mellé.

– Lehet, hogy lefociztak most minket a pályáról, de az a nagy szerencse, hogy azért minden másban mi járunk az élen – szólt közbe Bika Jenő, és melle úgy duzzadt a büszkeségtől, hogy többen biztosra vették, hamarosan léggömbként kering majd a Panel Pál lakótelep fölött.

– Szóval maga szerint minden másban mi vagyunk az éllovasok? Na, most már hiszek a pletykáknak, miszerint ha Bika úr olyan messze lakna, mint amilyen buta, sose érne haza – himbálta busa fejét, rajta méretes orrát Belami. Majd a külváros nyugalmazott szépfiúja megkérte mindazokat, akik olyan álomban ringatják magukat, miszerint Európa a világ tetején csücsülve bámul le a többi kontinensre, nézzenek egy kicsit szét az interneten.

– És ha nem csak néznek, hanem látnak is, akkor észreveszik a számokat, hogyan száguldott el mellettünk Ázsia, micsoda építkezések zajlanak Kínában, Indiában, de például Dél-Amerika sem csak arról szól már, hogy mekkora szombrerót hordanak a marhahajcsárok.

– Jaj, hagyja már, efféle riogatással a múlt héten is előjött – legyintett Ló Elek, akiről kiderült, két perccel korábban tudta meg, hogy Sanghaj nem egy új divatfrizura és Kína kereskedelmi forgalma nem egyenlő a szegedi Cserepes soron működő kínai piaccal.

– Riogattam? Úgy bizony, és még fogok is, hogy lássuk: nagy baj van mifelénk – mutatott a falon lógó Európa térképre Belami, amiről senki nem tudta, hogyan került oda, de egy biztos, remekül eltakarta a kocsma beázási foltjait.

– Európa átengedte a termelés Ázsiának, ezért dőlt be annyi iparág, maga fékezett habzású ökörnyál. Ezért lett úgy húsz évvel ezelőtt annyi munkanélküli a textiliparban, hogy csak egy szektort említsek – heveskedett Belami, bár tudta, hogy a szektor szóval kicsit felkavarja néhány söre fölé boruló agyhalott fejében a langyos levegőt.

– És még nagyobb baj, hogy azóta sem térünk észre. Nyugat-Európában már mindenki csak szolgáltatni, meg szórakozni akar, ja, meg szépen kiszipkázni magukhoz a kelet-európai embereket, hogy legyen, aki elvégzi helyettük a piszkos munkát. Keleten meg örülünk, ha a nyugati bér ötödéért kulizhatunk, már ha egyáltalán találnak a fiataljaink munkát. Ha nem lennének a németek, állítom magának, Európa már fejre állt volna – fújtatott Belami, majd egy hosszúra nyújtott Áááááá hanggal jelezte: reményt sem lát arra, hogy valaki  a Zsibiben megértse mélyen szántó gondolatait.

– És maga mindezt abból következtette ki, hogy az angolok nem rúgtak elég gólt? – kérdezte Józsi csapos, nem is titkolva ámuldozását. Ám Belami ebben az ámuldozásban több gúnyt, mint elismerést látott, ezért egy könnyed mozdulattal Józsi fejéhez vágta a felmosó ronggyal kibélelt bádog vödröt, és elviharzott a közeli víztorony irányába.

– Szóval akkor most azért szurkoljunk, hogy a németek ne essenek ki? Vagy mégis mi vaaaaan? – nyúlt a söréért Snájdig Pepi, és megfogadta, ha hívják, ő bizony ott lesz Európa reformjának beindításakor...

Bátyi Zoltán